Öncélú
zene (2:55) Végigkentem a hátadon a níveát hát miért ücsörögsz úgy
akár betűkön az ékezetek semmi baj nincs boldogítani csak engem bírsz
s te akkor leszel boldog ha engem boldogítsz olyan ez a zene mint egy
nyúlkálás perverz vetületű ellipszis ez a zene akár a végtelen Nincs
kiút (3:45) Nincs kiút hajnal az ágyad a valóság itt csak tükörkép
nem hiszed hogy ufót láttam a kabátom gombja kékszínű ég nem bírom én
a bőröd el ha csiklandozol a tőröddel akár a hó úgy eláztam látszani én
a toronyba másztam túl nehéz a madarak tolla harangot önt a penész Hétköznapi fasizmus (0:35) Irak iran kowalski ivan pulnocno wschodni kerunek poludniowy jemen ajjajjaj rumunia ajjajjaj niemiec slowak slowien horwat serb czech polak ruten szwab wielonarodowe panstwo raz dwa trzy cztery Nagy éjszakai zene (3:20) 1988-ban valami boltban jöttem rá hogy én is áldozat vagyok mégis az ördög vigye el hogy ezt itt mind higgyem el hogy lefeküdtél mással valami főszakáccsal az embernek olyan az igénye amilyen a kénye-kedve van aki leutazik vidékre van aki felmegy az emeletre mert odalenn havazik a hózik és nem tudni mit játszanak a mozik a mesefilm olyan mint a horror a bicikli olyan mint a roller ha akarom megvakarom a karom mert olyanom van amilyenem no persze nincsen japán jenem és angol nejem sincsen csak szeretem ha rám ülsz nagyon van hogy órákig is hagyom van hogy egész éjjel hagyom ez egy nagy éjszakai dolog volt ez egy nagy éjszakai zene Zöld övezet (3:11) Még nyílnak a kertben a völgyi virágok még nyaral a zöld fa az ág hegyén kövér varjú ül ó hová repül e hősi idill mátyás király hol vagy és VIII. henrik ó konc zsuzsanna boleyn zsíros füstös lászló konyhakolbász reggeli ábrándjaim akár e mély felhők feletti ózonremény elfutnak az idők a nyulak szép vagy terhelt zöldszerelem övezet szememen folt buborék a látnivaló gyönge fejünkre nappal az éjjel hogy kéjjel öljünk majd hajnal másnap más papok osztanak keresztet másnap más osztja a kenyeret vajjal olyan értelmes lényegem van mint a lényeken a szőr hogy kemény akár a füst és zöld akár az anyám keze én félek szembesülni beülni valahová nem kell félnetek úgyis elmenekül nem kell szaladni úgyis egyedül marad Öngyilkosság (5:26) Olyan egyedül kezdem a dalt futnak a réten az álmaim pazar egy fürdőhelyen vagyunk pazar ez a színpompás halál most rám húzódott az ijedtség a zaj megszűnt milyen érdekes ez az ujj ami penget itt a zsebkendőmet már lengetik odafenn e napnak remélem vége van pazar ez a színpompás halál agyamban eláll a kerék meghalni vagy megőrülni de akkor minek ez a bújócska zenét zenét mennyit ér az agyvelőm mennyit ér a vérerem mennyit érnek a bútoraim miért nincs ékszerem mennyit nyom a májam mennyit fogyaszt a tüdőm hány forint az ágyam ha nincsen rajta párna hány forint az ágyam Sivatag a Kwai folyón (5:07) Kisanyám romlott legény a fiú akivel jársz mindíg más van az akarata helyén mindíg más az akire vigyáz vigyázz a bűn az más mint egy lezuhanás csak föl mint a hadsereg a tévében megnézheted és azt is láthatod ottan hogy egy ilyen kisvárosban milyen nagy a lehetőség mindenhol ott van a rendőrség tegnap is korán keltem fel és láttam milyen a reggel ebben a közép-európai gobi-sivatagban az ágyadba kúsznak álmodón ezek a vidám hidak a kwai-folyón kínozz meg kényeztess el véred mérgezd meg a véremmel ma te légy a kedvem legalább rohadjon a kéz törjön a láb mindennap csak az évszám az ami rohan mögöttem az évszázad az évezred egy senki ember a fizetésed felejtsd el tell me baby why do you love me mondd meg minek kell nézni ezt a kurva levegőt why do you love me tell me baby sivatag a kwai- folyón a himalája tetején ezt a trópusi monszun övet a csajomnak vettem én mondd meg bébi mért mért szeretsz mondd meg bébi mért engem szeretsz mondd meg bébi Sanzon (3:43) Egy kéz mint az ablakon amikor benéznek a nők olyan ez a kéz mint a fagy a fejemhez érsz forró vetülete vagy apró nyomor és apró nyomok vannak a szememben valaki itthagyott el kell hogy felejtsem nem kell hogy nevessen nem kell hogy utána járjak mint a végtelen idő eltemetik az időt a gyerekek túl kell hogy éljem önmagamon túl kerestem éjjel mikor alszik kutattam nappal kivel ébred az ablakban kivel áll ott az ablakban egy láb amit elhagy az út is alább hagy olyan rövid a lélegzés úgyis rövid az ébrenlét s én már tudom hogy kinek van tartozásom kinek a kedvéért ölelem és kinek a kedvéért fázom egész nyáron anarchia van a vállamon több mint ezen az államom Infúzió (4:39) A fény súlyos arcomra hull titok fedi szegény vasárnapi ebéd körülöttem a zaj így veszik el az időt így veszett el ami átalakult sötét lepi el az utcát nem hiszem de mégis elviszem ezt a mai reggelt amit látsz az nincs is itt ami itt van az nem az amit látsz bekötöm a szemed látod megmentettem az életed bekötöm a szemed tűt szúrok a karodba felhős út ami tőlem elvezet már látnod sem élvezet vért adok neked a hemoglobinjaimat adom neked Mit tettél a nőmmel (3:53) Nem lehetsz velem egyenlő a bőröd más mint az enyém nagyon fehér és nagyon kemény távol áll tőled az ami hozzám áll s nekem minden megadatik aminek meg kell adatnia holnapig a nőmmel mit tettél hova mentél hova vitted őt el egész más ha nélküle mentél el egy kicsit más fehér a szemed nézz a napba fel a fény nekem úgy felel ahogyan kell te vagy a húnyó még egyszer a köldököd újra hajnali köd kudarcba fullad az úszómester a lényeg most csak az hogy nem hiszem el amit mondasz hiába fenyegetőzöl de én nem is tudom mit csinálok megöllek vagy valami mérget kitalálok ellened csak a dühöm szállna már el vagy ez az este ma este nagyon nehéz szemből várni a láthatatlant rám ne nézz fehér a szemed húzd magadra a paplant te kihalóban vagy én meg öltönyben én legelöl te meg börtönben mint ha megölné az apám a fiát úgy sem kaphatsz amnesztiát hát mit akarsz az eleségemmel ha már lefeküdtél a feleségemmel felebarátom vagy nem a barátom Mindenki (3:55) Mindenki elfelejti hogy a létezés csak pillanatnyi föltevés az álom megjárja mindenhol a maga útját kicsim fújd el a gyertyát én már a puszta gyöngeség láttán is meghalok az árán is ez a dal megtöm marasztal és a hajnal csak pettingezik a te hajaddal hát nem érted bazdmeg te nem érted nem érdemled meg ezt az ünnepi krémtortát ha nem bírsz velem kerülj ki vagy ugorj át itt nem arról van szó hogy a múlt a jelen vagy a jelen a múlt na jó legyen a jelen a múlt de tanuld meg hogy ezen az egyen bukik meg az aki nem tanult semmiből értsd meg hogy az életem nem végtelen és a testem mikor hanyatt fekszem elárul látod mennyire élvezem ez a pillanat nem túl impozáns az is más ami eljött az is más kicsim fújd el a gyertyát hogy ne lássad az arcát hogy ne lásd milyen szép igyekezz mert még ég |