Kinopuskin: Aszpik

Hosszú pauza után jelentkezett új anyaggal az ultimátus Ipoly-funk banda, a Csabradörök által rendezgetett balassagyarmati Kinopuskin. Lepődni nem kell megfele: ugyanaz van, úgy értem: a régi mozi; - már, hogy van nekik saját hangjuk - burjánzó és formabontó gityócsilingelések és zaklatott pszeudo-funkis menetek, csikacsika; húzós basszusok, - néha túl sok hang egy helyen, lehetne levegőt engedni befele. A dalszövegek Csagabi életképes tudatömlenyei; asszociációk, disszociációk, képek, hasonlatok, fokozás, lefokozás satöbbi, satöbbi, szóláncok egy rakáson; legyen legény és neki talpa, hogy ha belemászik, akkor utána ki is kecmeregjen; ja: és hozzá szeretetre méltó hamiskás (anti)ének szintén by Csagabi. Aztán véndögök is: perka, fújósok, orgona, utóbbi bazi nagy pirospont. A lényeg: a végeredmény, aztán annak aki az ami; (szereted vagy utálod, ez egy ilyen mozi) én bírom, - ha le is fáraszt a végére - mer' legalább van neki cégére. Hogy mást ne mondjak: "hajtja dízelolaj."

-ener - Wanted, 1998./9

Kinopuskin: Aszpik

Némi hallgatás után a Kinopuskin megörvendeztetett minket magánkiadásban készült új (negyedik) albumával. Az anyag leginkább olyan, mint az a szerencsés magyar filmes, aki 43 éves korára végre elkészítheti első opuszát. Az album öt, de inkább tíz év a szákban, értse mindenki úgy, hogy csajok, pia, rakendroll, de leginkább csajok. Vannak itt olyan számok, amiknek a műfaja szerintük softpetting, csak ezért mondom ezt. A zene a csapattól jól megszokott funky az első részben, olyan gyöngyszemekkel, mint a Korcsolyagyár, avagy a Dízelolaj, fúvósokkal és "dzsonigitárvatszonnal", majd jönnek az alternatívos Balatonra, Kiadóra, néhol Neuroticra hajazó, többször rapbetétes számok, mint az önéletrajzi, életkori 24 oroszlán, meg a Méhek tánca, vagy a Zöldalmaszappanhab, ami Ózonlyukas, űrhajózás. A leginkább slágergyanús szám talán ez, és a Tologatom című alkotás. A szövegek leginkább Csagabi szabadversei, szabadgondolatai és szabad szappanozni. Aszpik című szám nincs. Az album buliverzió, néhol pontatlan, sok improvizálással, beleröhögéssel, az elején ars poeticus rákszák monológgal, a végén rusztikus kutyaugatással a bgyarmati éjszakából. Ne várjunk sok újat ettől az anyagtól, csak azt, amit a zenekart alkotó csatestvérektől: mindig szórakoztatást, mert ez a zene csak úgy jó, ha végigmegy a kazi egy buliban, hajnal egy után, a funkyra lehet rázni, a pettingelősre simulni, a többire lazítani, szóval az egész funky- pozitív. Lehet mindezt Bahia terjesztésben megvenni, havertól ellopni, meg a zenekarnak e-mail-ezni.

open (Ingyenes heti programmagazin), 1998. aug. 4-11

 

Bosszúmozi

Mi történik akkor, ha egy mozigépész átképzi magát zenésznek egy kisvárosban, néha bedugja haverjaival a fejét székesfővárosunkba, hogy szívjon egy igazi nagy dózis port a vidéki por után? Abból bizony valami egyéni ízű, független muzsika lesz. Szinte hihetetlen, hogy immár hét éve működik a balassagyarmai Kinopuskin együttes, amelynek Matiné című nagylemeze a magyar rockkisrealizmus gyöngyszeme volt. A közönség és az értő szakma imádta ezt a lemezt, mégsem jutott nekik osztályrészül a megérdemelt siker. Szerencsére ők inkább megmaradnak egyéni hangjuknál, nemhogy nem adták alább agyament ötleteiket, hanem még rá is tettek egy jókora szeneslapáttal. Megmaradtak a mozinál, és 1994-es új, immár harmadik anyaguk a Bahia kiadónál megjelent Cinema Vendetta is kellemesen idegesítő kórkép, funkyval, új hullámmal, dzsesszrockkal (magas szintű fuvola- és trombitaszólók), és Csach Gábor tovább gazdagította az "alternatív" mikroszociális poézist: "Olvassátok ki belőlem a vigaszt / tegnap láttam a prágai tavaszt", "Bosszúra az egyetlen lehetőséged máma / vár rád a fogorvosi pálya." Tisztelem őket bátorságukért, talán meghallják őket a nagy slágerlistákon edzettek is, előbb vagy utóbb.

(GÖBÖLYÖS), Kurír, 1994

Kinopuskin: Cinema Vendetta MC (Bahia)

Eddig nem sikerült a Kinopuskin zenéjének közel férkőznie hozzám, de az új album tényleg jó, olyan zenei színek, amik már eddig is beleszóltak zenéjükbe, itt teljesednek ki igazán, szerves részévé válva a Kinopuskinnak. Ilyen egy erős funky hang, a kiváló basszushoz a dob is stimmel a ritmusszekcióban és a dzsessz pillanatok is jót tesznek; remek a fúvósszekció, különösen a fuvola szólói - ez és néha a gitárok acid-rockba is el-elviszik a zenét. Bár a hangzás is ezen az albumon a legjobb a három lemezük közül, még el tudnék képzelni keverési finomságokat - a dobhangzásra és az ének a zene egészéhez való viszonyára gondolok - és nem is lenne semmi gond.

-nemám- Második Látás, 1995. (Nr. 12.)

KINOPUSKIN: Cinema Vendetta

A KINOPUSKIN legénysége ezen a kazin is továbbutazik, mi, a hallgatók pedig jót mozizhatunk, ha odafigyelünk egy kicsit. A zenekar "nagy utazása" már jónéhány éve tart és ami külön tetszik nekem ebben a csapatban és ezen az anyagon, az az, hogy ezúttal érezni is rajtuk, mennyire élvezik ezt a kirándulást. A groteszk, a totális gúny, az önirónia, a vegytiszta baromkodás jónéhány árnyalata és vagy tízféle hangulat keveredése dominál ezen a mostani anyagukon is, - őszintén szólva - gyakran már idegesítő töménységben. A zene ugyanis a már lassan megszokott Kino-dzsungel, jónéhány zenei irányzat "kinopuskinizált" egysége, és ez persze nem sok pihenést enged annak, aki nekifekszik a Cinema Vendettának. Egyébként a vendetta - amely jobb szicíliai családok számára a mai napig az egyetlen kommunikációs forma - jelzőjével, a "cinemával" együtt egy ügyesen kitalált cím, jó választás. Hogy miért ez a cím, azt a szövegek teszik érthetővé, amikben egyébként - hála a zenekarnak - többnyire a nyelvi lelemény és a szellemesség élte túl a szövegíró vendettáját. A zenére visszatérve a számok témái jók, a basszusmenetek virtuozitása néhány helyen különösen üdítően hat, a gitárok tekernek, ahogy kell, a vokálok szépen-koszosan úsznak a főének mellé- fölé, ám annyi közben az ötlet, az ötlet-ötlet hátán c. fejezet, hogy sokszor az egész az érthetőség határán lebeg, mintha a zenekar helyszíni önvendettára készülne. Hogy ez mégsem történik meg, az talán annak köszönhető, amiket leginkább talán a B. oldal utolsó száma fémjelez. (Novalis dala) Ehhez a dalhoz például csak gratulálni lehet. Sok szerencsét a folytatáshoz...

A.B.J., Rockinform, 1995. március

Cinema Vendetta a Graffiti-ben

Talán még otthon, Balassagyarmaton sincs olyan hagyománya a Kinopuskin zenekar koncertjeinek, mint Szekszárdon. Ugyanis van itt néhány mindenre elszánt rajongójuk, akik mindenféle fortéllyal igyekeznek rávenni a koncertszervezőket, hogy hívják meg ezt az avantgarde tánczenekart. És mivel '94 decemberében még nem játszott itt a csapat, és mert az elmúlt hetekben jelent meg az új kazettájuk, a Cinema Vendetta, és mert őrületes bulijaik vannak, így a szervezők bármilyen ellenállása logikátlannak minősült volna. A fentiekből következően, december 3- án, szombaton este "Magyarország legjobb funkyzenekara" (Lovasi András) lesz látható, hallható a szekszárdi Graffiti Klubban. A Cinema Vendetta-n egyébiránt az előbb idézett Lovasi András, valamint Imre Norbi (Prosectura) is dalra fakad. A 12 számot tartalmazó anyagot a Bahia kiadó CD-n is meg akarja jelentetni, terveik szerint még az idén. Tudomásunk szerint a Kinopuskin jelenlegi felállása megegyezik a képen láthatóval, de erre esküt nem teszünk, hiszen a "mesebeli hangzás" mellett, köztudottan a "tömeges tagcserék" jellemzik a zenekart. Annyian érdeklődnek a Kinopuskin név eredete iránt, hogy kénytelenek vagyunk a név második felére utaló Csach Gábor (énekes stb.) nyilatkozatot közölni: "Az orosz irodalom bátor alakját láttuk Puskinban, hiszen a nőjéért képes volt tutira agyonlövetni magát." Hát, ennyi.
A koncert előtt és után Rock-party várható.

KRZ, Tolna Megyei Hírlap, 1994. XII. 01

 

Kisvárosi kis érzések

"Egyedül vagyok, pedig mindenki itt van, aki rám számít" - ez a sor idézet a Kinopuskin együttes "Boldog vagyok" című dalából. Már ebből is kiderülhet, hogy ez a boldogság ugyancsak relatív, vagy akár azt is mondhatjuk: csalóka. A kitűnő zenekar, amely már letette névjegyét Matiné című albumával, továbbmegy egyenesen azon az úton, amelyet "kisvárosi érzésekkel" köveztek ki. Ők maguk nevezik így zenéjüket, de feltehetően nemcsak azért, mert Balassagyarmatról származnak, és egyelőre nem is akarnak elvegyülni a budapesti forgatagban. Talán mert féltik eredeti ihletüket, talán mert elég sok az elrettentő példa azzal kapcsolatban, hogy mi történik egy vidéki zenekarral, ha felkerül a fővárosba. És különben is, minek az a vízfejűség? Miért nem törekedhetnénk mi is arra, ami Angliában, Németországban vagy éppen Olaszországban már teljesen elfogadott: ott szinte minden környéknek, városnak, tájegységnek megvan a maga elfogadott zenei arculata, nem igyekszik mindenki Rómába, Münchenbe vagy Londonba. A Kinopuskin, amely zenéjében az alternatív hagyományokat éppúgy megőrzi, mint a neoprogresszív motívumokat, nem közöl világmegváltó dolgokat dalaiban, ellenben a leghétköznapibb történeteket egy dokumentarista film pontosságával tudja megrajzolni. Már előző lemezükön is erősségük volt a szöveg, és továbbra is szívesen használnak szójátékokat, kifacsart mondásokat: "Más száját a szádra ne vedd" - éneklik a "Hüje Otelló"-ban, a "Nálunk ma buli van" gitárjai mögül felkiáltanak: "Még ma megejtelek vagy ejtelek", "Nem tőlünk függ a Szemiramisz kertje". Nem olyan véresen komolyak, mint sok alternatív társuk, de lehet, hogy nekik van igazuk - aki ezt a világot túlzottan komolyan akarja venni, előbb-utóbb megveheti magának a gumidominót...

G. N. L. Kurír, 1992.

Segítség a szátoki gyermekekért

A Szátoki Általános Iskola és Diákotthon nem mindennapi intézmény megyénkben. 1959 szeptemberében alakult, az értelmi fogyatékos gyermekek nevelésére. A mostoha körülményekben érdemi változás állt be 1960-tól, amikor is önállósította az intézményt az akkori megyei tanács vezetése. Siketné Zsiga Judit az intézmény egyik nevelőtanára. Hála istennek. Ugyanis ő szólt az igazgatónak, hogy mivel férje tagja a megye egyik legsikeresebb zenekarának, a Kinopuskinnak, ők adnának egy-két koncertet a gyermekekért. S lőn csoda! Az ige megfogant! Az ötlet nyert! Lesz koncert! Mégpedig, pontosan december 11-én Salgótarjánban, a József Attilában, s 12-én Gyarmaton, a művelődési házban. A teljes bevétel az alapítvány számlájára megy. A neve: "Fogd a kezem, segíts nekem". (Amúgy bárki csatlakozhat hozzá, aki úgy gondolja.) Kik lépnek fel? Cseppet sem elhanyagolható kérdés. Magyarország legismertebb, legkedveltebb úgynevezett avantgard együttesei. Név szerint: Kinopuskin, Kispál és a Borz, Ladánybene 27. A fellépéseken túl, ha szerencsénk lesz, kazetta is készül a fellépésekről, ugyanis a megyei művelődési központ igazgatója megígérte ezt. Ami még fontos: Korill Ferenc elvállalta a fővédnökséget. Ez sem lényegtelen. Elvégre a megyei közgyűlés elnöke... Babicz István igazgató sok reményt fűz a rendezvényhez. Nem mindegy, milyen összeggel gyarapszik az alapítvány törzstőkéje. Jelenleg 240 ezer forint van a számlán. Idézve a résztvevők és az igazgató szavait: sokat várnak a koncertektől.

Szilágyi, Nógrád M. H., 1992

 

A Kinopuskin zenematinéja

A Kinopuskin bemutatkozó lemeze többféle szempontból is unikum. A felvétel a balassagyarmati PoPToN stúdióban készült, és a lemezt a salgótarjáni József Attila MK adta ki. A belterjes, Pest központú lemezkiadás mellett lassanként talán vidéki bázisok is kialakulnak... Érdemes lenne ezeknek a kis stúdióknak, cégeknek helyi együttesek kiadványait menedzselni, így kisebb példányszámú, alternatív lemezek is folyamatosan jelen lehetnek a piacon.
Másrészt a Kinopuskin Matiné című albuma kellemes délelőttöt ígér a hallgatóinak. Igaz, vizuális kultúránknak csak a borítón látható, nagyszerű El Kazovszkij-tusrajz jelent csemegét, de a zene kárpótolja az elmaradt filmélményt. Ráadásul a lemez nem csak egy délelőtti szórakozás. A kilenctagú Kinopuskin meglehetősen érdekes hangzást produkál. A dob, a gitárok, a fúvósszekció mellet két lány vokálozik, de nem idegen a társaságtól a különleges hangszerek használata sem. Az együttes motorja Csach Gábor, ő szerzi a dalokat, szövegeket, énekel, gitározik, furulyázik, fuvolázik, DX-7-esen játszik, valamint "Mindenkiben egy Teslán húzogatja Kovács Katit". Melyiket? Az énekest? - kérdezem szerényen.
A zenéjüket nem nagyon lehet semmiféle skatulyába begyömöszölni. Friss, fiatalos, a fúvósok révén időnként dzsesszes. Az ének éppen enyhe monotonsága miatt erőteljes, ha szükséges, akkor színesíti a vokál. A filmvetítés mellett a hangszereiket is ügyesen kezelik a Kinopuskin-tagok. Persze ez nem azt jelenti, hogy tökéletes az album, időnként felfedezhető egy-két apró pontatlanság, de mindenképpen ígéretes a kezdet.
A dalok szövegei néhány pillanatkép társaságában megtalálható a lemezborítóban. Minden dal egyetlen mondatfolyam. Néha szürreális, máskor nagyon is reális tartalommal: "... ez a dal megtöm marasztal és a hajnal csak pettingezik a te hajaddal hát nem érted nem érdemled meg ezt az ünnepi krémtortát ha nem bírsz velem kerülj ki vagy ugorj át... ". Érdekes, nem?
A Kinopuskin Pesten a Fekete Lyukban szokott fellépni, ahol a lemeze, kazettája is megvásárolható... Érdemes, nem?

D. Kiss, PM, 1990.

Kinopuskin

ALTEROCK: Miért pont KINOPUSKIN lett az együttes neve?
Csagabi: Igaz, ami igaz, 1987 novemberében, az alakuláskor nem ez volt az egyetlen nyerő javaslat. Volt, aki a téesz, vagy a cukor név mellett voksolt. Azóta persze már megideologizáltuk a névválasztást. Az orosz irodalom bátor alakját láttuk Puskinban, hiszen a nőjéért képes volt tutira agyonlövetni magát, mert a párbaj elfogadásakor tisztában volt saját gyenge bajvívói képességével. Azután meg úgy gondoltuk, Puskin nevű mozi üzemel Budapesten, akkor meg miért ne lehetne az, ami végül is lett. Gyakorlatilag Puskin után szabadon mi is egy öngyilkos vállalkozás részesei vagyunk.
A: Hogyan lehetne a KINOPUSKIN zenéjét aposztrofálni?
Cs. G.: A kezdet kezdetén avantgarde tánczenének hívtam, az avantgarde és a populáris között kellett valahol lennie.
A: A szövegek ugyanakkor meg eléggé szomorkásak és ez már nem vág bele a populáris vonulatba!
Cs. G.: Végül is valami olyasmiben mesterkedünk, hogy a szövegvilág vonzza az underground figurákat, a zenék ugyanakkor szélesebb közönség előtt is népszerűsíthetik a bandát.
A: Kik járnak akkor a koncertjeitekre?
Cs. G.: Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy intellektuális a közönség. Egyetemisták, főiskolások. De ha a hely úgy hozza - lásd mondjuk a Lyuk -, akkor tudjuk éppenséggel keményre is venni a zenei fazont.
A: A csapat balassagyarmati és kíváncsi vagyok, hányan csinálják a KINOPUSKIN-t főállásban?
Cs. G.: Az igazsághoz tartozik, hogy velem együtt 3-4 munkanélküli alkotja a zenekar derékhadát, a többiek viszont emellett máshol dolgoznak. Én is dolgoztam itt-ott az iskola befejezése után, de mivel inkább a felvételire készülök, így még jól is jön a szabadidő.
A: Nem gondoltatok arra, hogy Balassagyarmat helyett esetleg Budapestről kellene építgetnetek a zenekar jövőjét?
Cs. G.: Menedzserünk azt mondta: Balassagyarmat megadja azt a bizonyos little town feeling-et, vagyis a kisvárosi érzést, amit a csapatnak tudnia kell közvetíteni. Nos, így próbáltunk a vidéki mivoltunk okozta hátrányból erényt kovácsolni. Amikor elkezdtük felvenni a májusban megjelent Matiné című KINOPUSKIN műsoros kazetta zenei anyagát, akkor az volt az elképzelésünk, hogy egy 19,3 év átlagéletkorú csapatnak igenis meg kell tudnia mutatni, hogy képes függetlenül minden nagy cégtől megjelentetni saját vállalkozását. Az egész produkció erkölcsi és anyagi felelősségét mi viseljük magunkon, tehát azt, hogy elfogyjon az ezer műsoros kazetta és ezer lemez.

(Az interjú teljes terjedelmében május 28-án hangzott el a Rádió alternatív zenékkel foglalkozó Rockújságjában. A szerkesztő-műsorvezető: Siklós András.) Alterock, 1990

Kinopuskin: Matiné

Kik hallgassák a Kinopuskin együttest? A depressziósok, az életuntak, a céltalanok, a koravének. Kik ne hallgassák a Kinopuskin együttest? A depressziósok, az életuntak, a céltalanok, a koravének. Ellentmondás? Naná... és nem az egyetlen a Fekete Lyuk közönsége előtt már jól ismert bandának. Zenéjük, dallamaik, hangszerelésük nem mondható túl mívesnek, bár a szaxofon, a fuvola nagyon jól színesíti a hangot, ugyanakkor kifejezetten jók és igényesek a vokálok a maguk versességével is. Egyes dalok úgy szólnak, mintha a legendás Trafficot karamboloztatták volna a nem kevésbé legendás Velvet Undergrounddal. Milyenek a szövegek? Körülbelül olyanok, mint a 80-as évek végének szociografikus, dokumentarista-áldokumentarista filmjeinek dialógusai - éppen azáltal mélyek és sokatmondóak, hogy rettentően semmitmondóak, közhelyszerűek, amelyekben a hétköznapi poézis keveredik a Cseh Tamás-i világgal és az elhanyagolt klubok elhanyagolt mellékhelyiségeinek mámorban megalkotott felirataival. Nincsen bennük "koncepció", mint ahogy napjaink életében sincs sok koncepció. A Kinopuskin nem akar leleplezni - csupán megállapít. Talán a legjobban az "Öngyilkosság" című dal sorai fejezik ki ezt a lélekállapotot: "miért nincs ékszerem / mennyit nyom a májam / mennyit fogyaszt a tüdőm / hány forint az ágyam / ha nincsen rajta párna. " Soraik, akárcsak dallamaik szinte mind elvarratlanok, mintha kiutat keresnének. Kószáló emberek észrevételei... A MATINÉ egy még kicsinek sem mondható generáció életérzése, 1990-ben. Magyarországon. Sajnos. De erről a legkevésbé sem a Kinopuskin tehet... (osztályzat: 5)

IM, 1990