
Kinopuskin:
Aszpik
Hosszú
pauza után jelentkezett új anyaggal az ultimátus Ipoly-funk banda, a
Csabradörök által rendezgetett balassagyarmati Kinopuskin. Lepődni nem
kell megfele: ugyanaz van, úgy értem: a régi mozi; - már, hogy van nekik
saját hangjuk - burjánzó és formabontó gityócsilingelések és zaklatott
pszeudo-funkis menetek, csikacsika; húzós basszusok, - néha túl sok
hang egy helyen, lehetne levegőt engedni befele. A dalszövegek Csagabi
életképes tudatömlenyei; asszociációk, disszociációk, képek, hasonlatok,
fokozás, lefokozás satöbbi, satöbbi, szóláncok egy rakáson; legyen legény
és neki talpa, hogy ha belemászik, akkor utána ki is kecmeregjen; ja:
és hozzá szeretetre méltó hamiskás (anti)ének szintén by Csagabi. Aztán
véndögök is: perka, fújósok, orgona, utóbbi bazi nagy pirospont. A lényeg:
a végeredmény, aztán annak aki az ami; (szereted vagy utálod, ez egy
ilyen mozi) én bírom, - ha le is fáraszt a végére - mer' legalább van
neki cégére. Hogy mást ne mondjak: "hajtja dízelolaj."
-ener - Wanted, 1998./9
Kinopuskin: Aszpik
Némi hallgatás után a Kinopuskin megörvendeztetett minket magánkiadásban
készült új (negyedik) albumával. Az anyag leginkább olyan, mint az a
szerencsés magyar filmes, aki 43 éves korára végre elkészítheti első
opuszát. Az album öt, de inkább tíz év a szákban, értse mindenki úgy,
hogy csajok, pia, rakendroll, de leginkább csajok. Vannak itt olyan
számok, amiknek a műfaja szerintük softpetting, csak ezért mondom ezt.
A zene a csapattól jól megszokott funky az első részben, olyan gyöngyszemekkel,
mint a Korcsolyagyár, avagy a Dízelolaj, fúvósokkal és "dzsonigitárvatszonnal",
majd jönnek az alternatívos Balatonra, Kiadóra, néhol Neuroticra hajazó,
többször rapbetétes számok, mint az önéletrajzi, életkori 24 oroszlán,
meg a Méhek tánca, vagy a Zöldalmaszappanhab, ami Ózonlyukas, űrhajózás.
A leginkább slágergyanús szám talán ez, és a Tologatom című alkotás.
A szövegek leginkább Csagabi szabadversei, szabadgondolatai és szabad
szappanozni. Aszpik című szám nincs. Az album buliverzió, néhol pontatlan,
sok improvizálással, beleröhögéssel, az elején ars poeticus rákszák
monológgal, a végén rusztikus kutyaugatással a bgyarmati éjszakából.
Ne várjunk sok újat ettől az anyagtól, csak azt, amit a zenekart alkotó
csatestvérektől: mindig szórakoztatást, mert ez a zene csak úgy jó,
ha végigmegy a kazi egy buliban, hajnal egy után, a funkyra lehet rázni,
a pettingelősre simulni, a többire lazítani, szóval az egész funky-
pozitív. Lehet mindezt Bahia terjesztésben megvenni, havertól ellopni,
meg a zenekarnak e-mail-ezni.
open (Ingyenes heti programmagazin), 1998. aug. 4-11

Bosszúmozi
Mi történik akkor, ha egy mozigépész átképzi magát zenésznek egy kisvárosban,
néha bedugja haverjaival a fejét székesfővárosunkba, hogy szívjon egy
igazi nagy dózis port a vidéki por után? Abból bizony valami egyéni
ízű, független muzsika lesz. Szinte hihetetlen, hogy immár hét éve működik
a balassagyarmai Kinopuskin együttes, amelynek Matiné című nagylemeze
a magyar rockkisrealizmus gyöngyszeme volt. A közönség és az értő szakma
imádta ezt a lemezt, mégsem jutott nekik osztályrészül a megérdemelt
siker. Szerencsére ők inkább megmaradnak egyéni hangjuknál, nemhogy
nem adták alább agyament ötleteiket, hanem még rá is tettek egy jókora
szeneslapáttal. Megmaradtak a mozinál, és 1994-es új, immár harmadik
anyaguk a Bahia kiadónál megjelent Cinema Vendetta is kellemesen idegesítő
kórkép, funkyval, új hullámmal, dzsesszrockkal (magas szintű fuvola-
és trombitaszólók), és Csach Gábor tovább gazdagította az "alternatív"
mikroszociális poézist: "Olvassátok ki belőlem a vigaszt / tegnap láttam
a prágai tavaszt", "Bosszúra az egyetlen lehetőséged máma / vár rád
a fogorvosi pálya." Tisztelem őket bátorságukért, talán meghallják őket
a nagy slágerlistákon edzettek is, előbb vagy utóbb.
(GÖBÖLYÖS), Kurír, 1994
Kinopuskin:
Cinema Vendetta MC (Bahia)
Eddig nem sikerült a Kinopuskin zenéjének közel férkőznie hozzám, de
az új album tényleg jó, olyan zenei színek, amik már eddig is beleszóltak
zenéjükbe, itt teljesednek ki igazán, szerves részévé válva a Kinopuskinnak.
Ilyen egy erős funky hang, a kiváló basszushoz a dob is stimmel a ritmusszekcióban
és a dzsessz pillanatok is jót tesznek; remek a fúvósszekció, különösen
a fuvola szólói - ez és néha a gitárok acid-rockba is el-elviszik a
zenét. Bár a hangzás is ezen az albumon a legjobb a három lemezük közül,
még el tudnék képzelni keverési finomságokat - a dobhangzásra és az
ének a zene egészéhez való viszonyára gondolok - és nem is lenne semmi
gond.
-nemám- Második Látás, 1995. (Nr. 12.)
KINOPUSKIN:
Cinema Vendetta
A KINOPUSKIN legénysége ezen a kazin is továbbutazik, mi, a hallgatók
pedig jót mozizhatunk, ha odafigyelünk egy kicsit. A zenekar "nagy utazása"
már jónéhány éve tart és ami külön tetszik nekem ebben a csapatban és
ezen az anyagon, az az, hogy ezúttal érezni is rajtuk, mennyire élvezik
ezt a kirándulást. A groteszk, a totális gúny, az önirónia, a vegytiszta
baromkodás jónéhány árnyalata és vagy tízféle hangulat keveredése dominál
ezen a mostani anyagukon is, - őszintén szólva - gyakran már idegesítő
töménységben. A zene ugyanis a már lassan megszokott Kino-dzsungel,
jónéhány zenei irányzat "kinopuskinizált" egysége, és ez persze nem
sok pihenést enged annak, aki nekifekszik a Cinema Vendettának. Egyébként
a vendetta - amely jobb szicíliai családok számára a mai napig az egyetlen
kommunikációs forma - jelzőjével, a "cinemával" együtt egy ügyesen kitalált
cím, jó választás. Hogy miért ez a cím, azt a szövegek teszik érthetővé,
amikben egyébként - hála a zenekarnak - többnyire a nyelvi lelemény
és a szellemesség élte túl a szövegíró vendettáját. A zenére visszatérve
a számok témái jók, a basszusmenetek virtuozitása néhány helyen különösen
üdítően hat, a gitárok tekernek, ahogy kell, a vokálok szépen-koszosan
úsznak a főének mellé- fölé, ám annyi közben az ötlet, az ötlet-ötlet
hátán c. fejezet, hogy sokszor az egész az érthetőség határán lebeg,
mintha a zenekar helyszíni önvendettára készülne. Hogy ez mégsem történik
meg, az talán annak köszönhető, amiket leginkább talán a B. oldal utolsó
száma fémjelez. (Novalis dala) Ehhez a dalhoz például csak gratulálni
lehet. Sok szerencsét a folytatáshoz...
A.B.J., Rockinform, 1995. március
Cinema
Vendetta a Graffiti-ben
Talán még otthon, Balassagyarmaton sincs olyan hagyománya a Kinopuskin
zenekar koncertjeinek, mint Szekszárdon. Ugyanis van itt néhány mindenre
elszánt rajongójuk, akik mindenféle fortéllyal igyekeznek rávenni a
koncertszervezőket, hogy hívják meg ezt az avantgarde tánczenekart.
És mivel '94 decemberében még nem játszott itt a csapat, és mert az
elmúlt hetekben jelent meg az új kazettájuk, a Cinema Vendetta, és mert
őrületes bulijaik vannak, így a szervezők bármilyen ellenállása logikátlannak
minősült volna. A fentiekből következően, december 3- án, szombaton
este "Magyarország legjobb funkyzenekara" (Lovasi András) lesz látható,
hallható a szekszárdi Graffiti Klubban. A Cinema Vendetta-n egyébiránt
az előbb idézett Lovasi András, valamint Imre Norbi (Prosectura) is
dalra fakad. A 12 számot tartalmazó anyagot a Bahia kiadó CD-n is meg
akarja jelentetni, terveik szerint még az idén. Tudomásunk szerint a
Kinopuskin jelenlegi felállása megegyezik a képen láthatóval, de erre
esküt nem teszünk, hiszen a "mesebeli hangzás" mellett, köztudottan
a "tömeges tagcserék" jellemzik a zenekart. Annyian érdeklődnek a Kinopuskin
név eredete iránt, hogy kénytelenek vagyunk a név második felére utaló
Csach Gábor (énekes stb.) nyilatkozatot közölni: "Az orosz irodalom
bátor alakját láttuk Puskinban, hiszen a nőjéért képes volt tutira agyonlövetni
magát." Hát, ennyi.
A koncert előtt és után Rock-party várható.
KRZ, Tolna Megyei Hírlap, 1994. XII. 01

Kisvárosi
kis érzések
"Egyedül vagyok, pedig mindenki itt van, aki rám számít" - ez a sor
idézet a Kinopuskin együttes "Boldog vagyok" című dalából. Már ebből
is kiderülhet, hogy ez a boldogság ugyancsak relatív, vagy akár azt
is mondhatjuk: csalóka. A kitűnő zenekar, amely már letette névjegyét
Matiné című albumával, továbbmegy egyenesen azon az úton, amelyet "kisvárosi
érzésekkel" köveztek ki. Ők maguk nevezik így zenéjüket, de feltehetően
nemcsak azért, mert Balassagyarmatról származnak, és egyelőre nem is
akarnak elvegyülni a budapesti forgatagban. Talán mert féltik eredeti
ihletüket, talán mert elég sok az elrettentő példa azzal kapcsolatban,
hogy mi történik egy vidéki zenekarral, ha felkerül a fővárosba. És
különben is, minek az a vízfejűség? Miért nem törekedhetnénk mi is arra,
ami Angliában, Németországban vagy éppen Olaszországban már teljesen
elfogadott: ott szinte minden környéknek, városnak, tájegységnek megvan
a maga elfogadott zenei arculata, nem igyekszik mindenki Rómába, Münchenbe
vagy Londonba. A Kinopuskin, amely zenéjében az alternatív hagyományokat
éppúgy megőrzi, mint a neoprogresszív motívumokat, nem közöl világmegváltó
dolgokat dalaiban, ellenben a leghétköznapibb történeteket egy dokumentarista
film pontosságával tudja megrajzolni. Már előző lemezükön is erősségük
volt a szöveg, és továbbra is szívesen használnak szójátékokat, kifacsart
mondásokat: "Más száját a szádra ne vedd" - éneklik a "Hüje Otelló"-ban,
a "Nálunk ma buli van" gitárjai mögül felkiáltanak: "Még ma megejtelek
vagy ejtelek", "Nem tőlünk függ a Szemiramisz kertje". Nem olyan véresen
komolyak, mint sok alternatív társuk, de lehet, hogy nekik van igazuk
- aki ezt a világot túlzottan komolyan akarja venni, előbb-utóbb megveheti
magának a gumidominót...
G. N. L. Kurír, 1992.
Segítség
a szátoki gyermekekért
A Szátoki Általános Iskola és Diákotthon nem mindennapi intézmény megyénkben.
1959 szeptemberében alakult, az értelmi fogyatékos gyermekek nevelésére.
A mostoha körülményekben érdemi változás állt be 1960-tól, amikor is
önállósította az intézményt az akkori megyei tanács vezetése. Siketné
Zsiga Judit az intézmény egyik nevelőtanára. Hála istennek. Ugyanis
ő szólt az igazgatónak, hogy mivel férje tagja a megye egyik legsikeresebb
zenekarának, a Kinopuskinnak, ők adnának egy-két koncertet a gyermekekért.
S lőn csoda! Az ige megfogant! Az ötlet nyert! Lesz koncert! Mégpedig,
pontosan december 11-én Salgótarjánban, a József Attilában, s 12-én
Gyarmaton, a művelődési házban. A teljes bevétel az alapítvány számlájára
megy. A neve: "Fogd a kezem, segíts nekem". (Amúgy bárki csatlakozhat
hozzá, aki úgy gondolja.) Kik lépnek fel? Cseppet sem elhanyagolható
kérdés. Magyarország legismertebb, legkedveltebb úgynevezett avantgard
együttesei. Név szerint: Kinopuskin, Kispál és a Borz, Ladánybene 27.
A fellépéseken túl, ha szerencsénk lesz, kazetta is készül a fellépésekről,
ugyanis a megyei művelődési központ igazgatója megígérte ezt. Ami még
fontos: Korill Ferenc elvállalta a fővédnökséget. Ez sem lényegtelen.
Elvégre a megyei közgyűlés elnöke... Babicz István igazgató sok reményt
fűz a rendezvényhez. Nem mindegy, milyen összeggel gyarapszik az alapítvány
törzstőkéje. Jelenleg 240 ezer forint van a számlán. Idézve a résztvevők
és az igazgató szavait: sokat várnak a koncertektől.
Szilágyi, Nógrád M. H., 1992
A
Kinopuskin zenematinéja
A Kinopuskin bemutatkozó lemeze többféle szempontból is unikum. A felvétel
a balassagyarmati PoPToN stúdióban készült, és a lemezt a salgótarjáni
József Attila MK adta ki. A belterjes, Pest központú lemezkiadás mellett
lassanként talán vidéki bázisok is kialakulnak... Érdemes lenne ezeknek
a kis stúdióknak, cégeknek helyi együttesek kiadványait menedzselni,
így kisebb példányszámú, alternatív lemezek is folyamatosan jelen lehetnek
a piacon.
Másrészt a Kinopuskin Matiné című albuma kellemes délelőttöt ígér a
hallgatóinak. Igaz, vizuális kultúránknak csak a borítón látható, nagyszerű
El Kazovszkij-tusrajz jelent csemegét, de a zene kárpótolja az elmaradt
filmélményt. Ráadásul a lemez nem csak egy délelőtti szórakozás. A kilenctagú
Kinopuskin meglehetősen érdekes hangzást produkál. A dob, a gitárok,
a fúvósszekció mellet két lány vokálozik, de nem idegen a társaságtól
a különleges hangszerek használata sem. Az együttes motorja Csach Gábor,
ő szerzi a dalokat, szövegeket, énekel, gitározik, furulyázik, fuvolázik,
DX-7-esen játszik, valamint "Mindenkiben egy Teslán húzogatja Kovács
Katit". Melyiket? Az énekest? - kérdezem szerényen.
A zenéjüket nem nagyon lehet semmiféle skatulyába begyömöszölni. Friss,
fiatalos, a fúvósok révén időnként dzsesszes. Az ének éppen enyhe monotonsága
miatt erőteljes, ha szükséges, akkor színesíti a vokál. A filmvetítés
mellett a hangszereiket is ügyesen kezelik a Kinopuskin-tagok. Persze
ez nem azt jelenti, hogy tökéletes az album, időnként felfedezhető egy-két
apró pontatlanság, de mindenképpen ígéretes a kezdet.
A dalok szövegei néhány pillanatkép társaságában megtalálható a lemezborítóban.
Minden dal egyetlen mondatfolyam. Néha szürreális, máskor nagyon is
reális tartalommal: "... ez a dal megtöm marasztal és a hajnal csak
pettingezik a te hajaddal hát nem érted nem érdemled meg ezt az ünnepi
krémtortát ha nem bírsz velem kerülj ki vagy ugorj át... ". Érdekes,
nem?
A Kinopuskin Pesten a Fekete Lyukban szokott fellépni, ahol a lemeze,
kazettája is megvásárolható... Érdemes, nem?
D. Kiss, PM, 1990.
Kinopuskin
ALTEROCK: Miért pont KINOPUSKIN lett az együttes neve?
Csagabi: Igaz, ami igaz, 1987 novemberében, az alakuláskor nem ez volt
az egyetlen nyerő javaslat. Volt, aki a téesz, vagy a cukor név mellett
voksolt. Azóta persze már megideologizáltuk a névválasztást. Az orosz
irodalom bátor alakját láttuk Puskinban, hiszen a nőjéért képes volt
tutira agyonlövetni magát, mert a párbaj elfogadásakor tisztában volt
saját gyenge bajvívói képességével. Azután meg úgy gondoltuk, Puskin
nevű mozi üzemel Budapesten, akkor meg miért ne lehetne az, ami végül
is lett. Gyakorlatilag Puskin után szabadon mi is egy öngyilkos vállalkozás
részesei vagyunk.
A: Hogyan lehetne a KINOPUSKIN zenéjét aposztrofálni?
Cs. G.: A kezdet kezdetén avantgarde tánczenének hívtam, az avantgarde
és a populáris között kellett valahol lennie.
A: A szövegek ugyanakkor meg eléggé szomorkásak és ez már nem vág bele
a populáris vonulatba!
Cs. G.: Végül is valami olyasmiben mesterkedünk, hogy a szövegvilág
vonzza az underground figurákat, a zenék ugyanakkor szélesebb közönség
előtt is népszerűsíthetik a bandát.
A: Kik járnak akkor a koncertjeitekre?
Cs. G.: Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy intellektuális a közönség.
Egyetemisták, főiskolások. De ha a hely úgy hozza - lásd mondjuk a Lyuk
-, akkor tudjuk éppenséggel keményre is venni a zenei fazont.
A: A csapat balassagyarmati és kíváncsi vagyok, hányan csinálják a KINOPUSKIN-t
főállásban?
Cs. G.: Az igazsághoz tartozik, hogy velem együtt 3-4 munkanélküli alkotja
a zenekar derékhadát, a többiek viszont emellett máshol dolgoznak. Én
is dolgoztam itt-ott az iskola befejezése után, de mivel inkább a felvételire
készülök, így még jól is jön a szabadidő.
A: Nem gondoltatok arra, hogy Balassagyarmat helyett esetleg Budapestről
kellene építgetnetek a zenekar jövőjét?
Cs. G.: Menedzserünk azt mondta: Balassagyarmat megadja azt a bizonyos
little town feeling-et, vagyis a kisvárosi érzést, amit a csapatnak
tudnia kell közvetíteni. Nos, így próbáltunk a vidéki mivoltunk okozta
hátrányból erényt kovácsolni. Amikor elkezdtük felvenni a májusban megjelent
Matiné című KINOPUSKIN műsoros kazetta zenei anyagát, akkor az volt
az elképzelésünk, hogy egy 19,3 év átlagéletkorú csapatnak igenis meg
kell tudnia mutatni, hogy képes függetlenül minden nagy cégtől megjelentetni
saját vállalkozását. Az egész produkció erkölcsi és anyagi felelősségét
mi viseljük magunkon, tehát azt, hogy elfogyjon az ezer műsoros kazetta
és ezer lemez.
(Az
interjú teljes terjedelmében május 28-án hangzott el a Rádió alternatív
zenékkel foglalkozó Rockújságjában. A szerkesztő-műsorvezető: Siklós
András.) Alterock, 1990
Kinopuskin:
Matiné
Kik hallgassák a Kinopuskin együttest? A depressziósok, az életuntak,
a céltalanok, a koravének. Kik ne hallgassák a Kinopuskin együttest?
A depressziósok, az életuntak, a céltalanok, a koravének. Ellentmondás?
Naná... és nem az egyetlen a Fekete Lyuk közönsége előtt már jól ismert
bandának. Zenéjük, dallamaik, hangszerelésük nem mondható túl mívesnek,
bár a szaxofon, a fuvola nagyon jól színesíti a hangot, ugyanakkor kifejezetten
jók és igényesek a vokálok a maguk versességével is. Egyes dalok úgy
szólnak, mintha a legendás Trafficot karamboloztatták volna a nem kevésbé
legendás Velvet Undergrounddal. Milyenek a szövegek? Körülbelül olyanok,
mint a 80-as évek végének szociografikus, dokumentarista-áldokumentarista
filmjeinek dialógusai - éppen azáltal mélyek és sokatmondóak, hogy rettentően
semmitmondóak, közhelyszerűek, amelyekben a hétköznapi poézis keveredik
a Cseh Tamás-i világgal és az elhanyagolt klubok elhanyagolt mellékhelyiségeinek
mámorban megalkotott felirataival. Nincsen bennük "koncepció", mint
ahogy napjaink életében sincs sok koncepció. A Kinopuskin nem akar leleplezni
- csupán megállapít. Talán a legjobban az "Öngyilkosság" című dal sorai
fejezik ki ezt a lélekállapotot: "miért nincs ékszerem / mennyit nyom
a májam / mennyit fogyaszt a tüdőm / hány forint az ágyam / ha nincsen
rajta párna. " Soraik, akárcsak dallamaik szinte mind elvarratlanok,
mintha kiutat keresnének. Kószáló emberek észrevételei... A MATINÉ egy
még kicsinek sem mondható generáció életérzése, 1990-ben. Magyarországon.
Sajnos. De erről a legkevésbé sem a Kinopuskin tehet... (osztályzat:
5)
IM, 1990
|